Chapter 2 (Az eltitkolt testvér és a randi eleje)

Hamar hazaértem. Beléptem az ajtón és egy fiatal fiút láttam a kanapén ülve mellette Lucy ült.
- Sziasztok!-köszöntem.
- Na végre már hazaértél, ez a fiú az állítja, hogy a testvéred. Mondtam neki hogy neked nincs testvéred, de állítja hogy ő a testvéred.-mondta Lucy.
- Figyelj, nekem tényleg nincs testvérem, ha lenne tuti elmondták volna a szüleim.
- Akkor kérdezd meg tőlük hogy van-e testvéred!-mondta a mindig ismeretlen fiú.
- Megkérdezném tőlük de már egy fél éve meghaltak. Ez is bizonyítja hogy hazug vagy! Ha tényleg a testvérem lennél akkor tudnád hogy egy autóbalesetbe meghaltak!-mondtam idegesen.
- Hogy mi van? Meghaltak? Te jó isten! Nem is tudnék róla, mivel nevelőszülőkhöz kerültem még amikor 5 éves voltam.-mondta kétségbeesetten.
- Na jól van, most ebben a pillanatban takarodj innen! Most!-kiabáltam neki, de nem ment el.
- Tényleg a testvéred vagyok, és be is bizonyítom. Tessék itt van a jogosítványom! Abban benne vannak az adataim és a szüleim neve is akik mellesleg a te szüleid is!-mondta és odanyújtotta nekem a jogosítványát.
Kinyitottam a jogosítványt és tényleg a testvérem én meg hogy bántam vele!
- Ó, hát tényleg a testvérem vagy. Elnézést a viselkedésemért. És miért is kerestél meg?-kérdeztem.
- Elszöktem a nevelő szüleimtől.-mondta teljesen természetesen.
- Hogy mit csináltál???-kérdeztem.
- Elszöktem mert nagyon durván bántak velem. Mivel már betöltöttem a 18-at így már felnőtt korú vagyok.-mondta.
 - Na jó. Nekem dolgom van. Maradhatsz ma este, de holnap felhívom a gyámhatóságot és beszélek velük hogy ilyenkor mi a teendő.
- Rendben. Nagyon köszönöm.-mondta majd megölelt.
- Lucy feljönnél egy percre a szobámba?-kérdeztem.
- Persze.
Felmentünk a szobámba.
- Figyelj, ma este nem leszek itthon.-mondtam.
- Tényleg? Hol leszel?-kérdezte izgatottan Lucy.
- Randim lesz!-mondtam izgatottan.
- Te jó ég! Komolyan? Hát ez csodálatos! Mit fogsz felvenni??-kérdezte türelmetlenül.
- Fogalmam sincs.-mondtam csalódottan.
- Van egy nagyon szép ruhám. Kölcsönadom ha szeretnéd!-mondta.
- Ó, nagyon szépen köszönöm!-mondtam hálásan.
Ezt a ruhát kaptam kölcsön Lucytól:

Gyorsan felvettem, kicsit kisminkeltem magam, a hajamat begöndörítettem és úgy elment az idő, hogy már csak azt hallottam hogy csengettek. Gyorsan lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Szia Sutton.-köszönt Noel.
- Szia Noel, tudnál egy percet várni? Fent hagytam a táskám.-mondtam.
- Persze. Megvárlak az autóba.-mondta Noel és kiindult a kocsihoz.
Felmentem a lépcsőn és gyorsan belelöktem mindent a táskámba, adtam egy puszit Emilynek és lesiettem újból a lépcsőn, kiléptem az ajtón és beültem Noel autójába.
- Itt vagyok!-mondtam lihegve.
- Nem kellett volna így sietni!-mondta nevetve Noel.
- Nem akartalak megváratni.-mondtam rá mosolyogva.
- Türelmes típus vagyok.-mondta nevetve.
- És hova megyünk?-kérdeztem felé fordulva.
- Az egyik kedvenc éttermembe, ami nagy valószínűséggel mától a te kedvenced is lesz. -mondta kacsintva.
- Hát majd meglátjuk.-mondtam vigyorogva.
Hamar odaértünk az étterembe. Nagyon modern és elég elegáns étterem volt. Csupa újgazdag házaspárral és öreg férfival akik naponta többször járnak ilyen étterembe.
- Jó estét! Kinek a nevén van a foglalás?-kérdezte a nő mikor beléptünk.
- Jó estét! Noel Shay.-mondta Noel.
- Az az asztal lesz ott.-mutatott egy rózsacsokorral díszített asztalra.
- Gyere Sutton.-fogta meg a kezem Noel és az asztalhoz vezetett majd levette az asztalról a rózsacsokrot.
- Tessék. Ezt neked hoztam!-mondta majd felém nyújtotta a virágcsokrot.
- Igazán nem kellett volna.-mondtam.
- Ez csak a kezdet.-mondta mosolyogva.

Sziasztok!:)

Nagyon szépen köszönöm a 100 oldalmegjelenítést!:) Ha tetszik a blog, és figyelemmel akarjátok követni a folyamatosan bővülő történetet akkor iratkozzatok fel a blogomra!:) Mivel holnap nem leszek itthon egész nap, ezért ma szeretném feltenni a 2. részt ami egy váratlan fordulatról és Sutton meg Noel randijának elejéről szól!:) Nem ígérem biztosra a 2. részt de reménykedek hogy ma még ki tudom tenni!:) Még egyszer köszönöm a 100 oldalmegjelenítést!:)

Virág
xx.

Chapter 1

Visszagondolni a múlt történéseire nehéz, főleg ha valami hihetetlenre szeretnénk visszagondolni. Az ami 2 évvel ezelőtt történt velem még mindig hihetetlen. Olvassa az ember mindenhol, hogy hány lányt erőszakolnak meg, amikor olvassuk csak gyorsan átfutunk rajta de mikor velünk történik meg akkor több évig még mindig hihetetlen számunkra. Lehet hogy nem teljesen emlékszik az ember arra az éjszakára, sőt van olyan aki tényleg semmire nem emlékszik, de a barátai és ismerősei tudják és el is mondják mi történt azon az éjszakán ha akarjuk, ha nem.
Azon az éjszakán amikor ez a hihetetlen dolog történt velem, a barátnőmmel egy éjszakai szórakozóhelyre mentünk. Amikor odaértünk bementünk és leültünk. Kértünk egy italt, miközben a táncoló fiatalokat néztük. Amikor a bárpult mögül szólt a férfi hogy kész az italunk felvettük az italt a bárpultról és felmentünk az emeletre. A barátnőm Lucy nem ivott belőle mert félt valamivel megmérgezik de viszont az én torkon annyira ki volt száradva hogy muszáj volt innom. Ez volt az utolsó emlék amire emlékeztem. A következő emlék már az volt hogy a kórházban fekszek. Mellettem ült anyukám és az apukám valamint Lucy. Elmesélték hogy az éjszaka bedrogoztak és megerőszakoltak. Amikor ezt meghallottam nem tudtam elhinni. Miért én? Miért nem más? Miért ittam az italból? Miért pont én? Miért? Ezekkel a kérdésekkel bombáztam a szüleimet és Lucy-t. Anyukám és apukám nagyon haragudott Lucyra hogy nem vigyázott rám, de viszont én tudtam hogy nem szándékosan tette.
Másnap hazaengedtek a kórházból. Mivel még  nem lehetett tudni, hogy terhes lettem-e ezért két hétig csak izgultam hogy vajon mi lesz. Két hét múlva mikor visszamentem a kórházba és a kivizsgálások után közölték hogy gyereket várok sokkot kaptam. Az ég szerelmére 18 éves vagyok és gyereket várok, de ez nem érdekelte az orvosokat nem engedték, hogy a gyereket elvetessük. 6 hónappal később meg is született az én drága kislányom, Emily. Amikor megszületett és a kezembe adták, akkor éreztem azt hogy mégis jól döntöttem hogy végül vállaltam a bábát. Emily a világ legszebb kislánya. Kezdetekkor teljesen beparáztam, hogy fogok és egy gyereket felnevelni, de a szüleim és Lucy is nagyon sokat segítettek. Nagyon szépen és jól ment minden mikor egyik délután megcsörrent a telefonom. nem mutatott számot. Felvettem. A rendőrség  volt, értesítettek arról, hogy a szüleim halálos autóbalesetet szenvedtek. Alig akartam elhinni. Elveszítettem mindent. A szüleim voltak azok akik 2 év alatt a legtöbbet segítettek a gyermeknevelésben. És most elveszítettem őket. Miért pont velük kellett megtörténnie? Fél évig Lucy nagyon sokat segített nekem. Felmondott a munkahelyén csak azért hogy segítsen nekem a gyermeknevelésben. Nagyon hálás vagyok neki még mindig ezért, sőt még most is mivel mai napig minden nap segít nekem. Mivel kezdtek elfogyni tartalékaim ezért elhatároztam hogy munkát vállalok. Nagyon sok munka közül elsőnek egy modellügynökség tetszett meg. Mivel tegnap jelentkeztem erre az állásra ezért kaptam egy e-mailt, hogy másnap már mehetek is egy meghallgatásra. Egész este izgultam hogy vajon mi lesz? Este átjött Lucy hogy este ne én fáradozzak Emilyvel mivel holnap állásinterjúra megyek. Reggel mikor felkeltem Emilyt megetettem és csináltam reggelit.
-Kérsz reggelit Lucy?-kérdeztem.
-Nem. Majd eszek később. Emilynek majd mit adjak enni?
- A hűtőben van eper és banán.
- Rendben. Sok sikert!-mondta majd megölelt.
- Remélem felvesznek.-mondtam majd adtam egy puszit Emilynek és elindultam.
Nem volt hosszú az út kb. 10 perc alatt odaértem. Bementem az ajtón. Egy hosszú folyosóra nyílt az ajtó elindultam előre, találkoztam egy fiatal férfival aki az igazat megvallva nagyon jól nézett ki.
-Szia! Állásintejúra jöttél?-kérdezte mosolyogva.
- Igen.-mondtam visszamosolyogva.
- Gyere megmutatom hova kell menned.-mondta.
- Oké.
- Hány éves vagy?-kérdezte miközben mentünk.
- Most töltöm nemsokára a 20-at. És te?-kérdeztem rámosolyogva.
- Én most fogom tölteni a 25-öt. És hogy hívnak?-kérdezte.
- Sutton. Téged?-kérdeztem.
- Noel. Van barátod?-kérdezte mosolyogva.
- Hát már régóta nincs. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt 2 évben.
- És lenne kedved egy vacsora mellett elmondani mi is történt veled?-kérdezte mosolyogva és izgatottan.
- Hát ha szeretnéd akkor benne vagyok egy vacsorába, de csak akkor ha megígéred,hogy  nem hagysz ott, mert elég sok érdekes dolgot nem tudsz rólam még.-mondtam mosolyogva.
- Ígérem. Akkor este 7-kor felveszlek.Hol is laksz?-kérdezte mosolyogva.
Elővettem egy tollat és ráírtam a kezére a lakcímet.
- Itt lakom.-mondtam mosolyogva.
- Rendben ott leszek 7-kor. De most már menj nehogy elkéss.-mondta mosolyogva majd elindult visszafele.
Fülig érő szájjal léptem be az ajtón.
- Jó reggelt!-mondtam mosolyogva.
- Jó reggelt, kedves Sutton. Ülj le!-mondta a kedves nő az íróasztal mögül.
- A képeket odaadjam?-kérdeztem.
- Természetesen. töltse ki kérem ezt a papírt és mehetünk a próbafotózásra.
Kitöltöttem a lapot és odaadtam a nőnek.
- Akkor mehetünk is.-mondta és elvezetett egy másik szobába ahol volt egy nagy fehér vászon és előtte egy férfi volt nagy kamerával a kezében.
- Jó reggelt.-köszöntem a férfinak.
- Szia. Ne is húzzuk az időt menj oda a vászon elé és csinálok rólad pár fotót.-mondta.
Csinált pár fotót utána pedig mondták hogy majd szólnak hogy felvettek-e. Örültem hogy túl lettem rajta de annak még jobban hogy ma este randim lesz.

Szereplők

Íme a blog szereplői!:)

Sutton Marin
(a főszereplő)

 

  Emily Marin

(Sutton kislánya)

 

 

Noel Shay

Elizabeth Reaser

(Sutton édesanyja) 

Robert Marin

(Sutton édesapja)

  Ian Harding

 

Lucy Hale

Louis Marin

Sziasztok!:)

Mivel nyár van és nagyon sok időm van elhatároztam hogy elkezdek egy blogot. Ez a blog a 20 éves Sutton életét fogja megismertetni akit két évvel ezelőtt megerőszakoltak és született egy kislánya Emily. Bár a fiatal anyuka nem ismeri a csupán 1 éves kislányának apukáját mégis elhatározta hogy akár egyedül is felneveli Emilyt akit mindennél jobban szeret. A gyermeknevelésben Sutton szülei is sokat segítenek ám váratlanul történik valami és Sutton magára marad. 

Ha tetszett az ízelítő a blogból akkor kövessétek figyelemmel a blogot, ígérem nem fogjátok megbánni!:)